2013. szeptember 24., kedd

Szülés után - Státusz Riport - 1. hét

1. hét


Hazaérkeztem. 4 napos kórházi lábadozás után újra itthon vagyok. A megszokott meleg otthon jó érzéssel tölt el. Ugyanakkor, hiányzik a kórház biztonságot adó közege. Ott bármi problémám volt, jól felkészült szakemberek álltak rendelkezésemre folyamatosan. Akár a babával kapcsolatban merült fel kérdésem, akár az állapotom miatt igényeltem a segítséget, ott voltak. Ráadásul, ott másra sem kellett figyelnem, mint magamra és a babámra. Itthon ez tudom, már másképpen lesz. Az anyuka-háziasszony-feleség szerepeit szép lassan vissza kell  majd vennem... Egyelőre van segítségem, de ez átmeneti... Hamarosan várnak a régi feladataim, kiegészülve az újakkal... Így bár nagyon jó érzés hazaérkezni, mint egy hosszú fárasztó utazás után, kipihenni az út fáradalmait most nincs időm.

Most számomra  a baba jelenti a világot. Legszívesebben minden percemet vele tölteném. Édes teher, ami vele jár, az sem érdekel, ha éjszaka fel kell hozzá kelnem többször. Akkor is a kezemben tarthatom, magamhoz szoríthatom.(És ilyenkor legalább nem zavarja meg senki a kis légyottjainkat :-) Persze, nagyon sok aggodalmam van vele kapcsolatban, de napról napra ügyesebben látom el a vele kapcsolatos teendőimet. Ami viszont frusztrálttá tesz, az az, hogy annyi minden elvonja róla a figyelmemet és az energiámat. Épp elég lenne vele foglalkoznom 100 %-ban. Ehelyett ott van egyrészt az a sok feladat, ami az itthon léthez párosul, másrészt a saját fizikai korlátaim ami a szülés utáni lábadozással jár.

Miért is írok a feladatokról oly sokat?


A válasz egyszerű. Fizikálisan és lelkileg is készen kell állnom rájuk. Most még itthon is van segítségem, édesanyám, anyósom, és a párom rengeteg terhet levesz a vállamról. Hamarosan azonban nekem egyedül is kell majd boldogulnom a főzéssel, takarítással, baba sétáltatással, a nagy gyerek szórakoztatásával, foglalkoztatásával, hivatalos teendők intézésével - avagy a családi élet menedzselésével, valamint azzal hogy újra társa legyek a páromnak.


Hazaérkezésem után az első héten úgy érzem, a fenti teendők teljesítése képtelenség. 

Teljesen ki vagyok szolgáltatva a környezetemnek, és a tőlük kapott segítségnek.Nézzük, hogy mit érzek...

Fizikálisan: Iszonyúan fáj a gáti sebem, 3-4 napig minden este lüktető fájdalmat érzek, oly annyira, hogy jegelnem kell a sebet. Az aranyerem miatt nehéz dolgom van a wc-n... A sok fekvés és a kialvatlanság miatt le vagyok gyengülve.

Nem tudok 10 percnél hosszabb időt a szabadban tölteni. Nem bírok egyszerűen állni, járni annyit. A második emeletre feljutni is nagyon kimerítő, kb. 2-szer is meg kell közben állnom, hiába lassan jövök. De nem tudok hajolni, guggolni sem anélkül, hogy a testem ne tiltakozna. Óvatosan mozgok a lakásban, és szinte alig mozdulok ki. A baba folyamatos kézben tartása is nehézséget okoz. Az orvosom azt is kérte, hogy lehetőleg súlyt egyáltalán ne emeljek az első hetekben. Még azt a 3 és fél kilót, ami a baba, annyit sem!

Lelkileg: Egyszer a fellegekben járok a babám miatt, másszor a fizikai korlátaim miatt el vagyok keseredve. Nem tudom azt tenni, olyan tempóban és olyan minőségben, amit és ahogyan szeretném.

Azt hiszem, a legfontosabb most, hogy türelmesebb és nagyvonalúbb (elnézőbb) legyek magammal szemben. El kell fogadnom, hogy mire vagyok képes, és nem szabad, hogy amiatt rosszul érezzem magam, ha valami nem (úgy) sikerül. A célokat is nagyon mérsékelten kell kijelölnöm, és nagyon rugalmasnak kell lennem. 

Alapvetően azonban nyugodt vagyok, nagyon él bennem az a sikerélmény, ahogyan vettem az előttem álló akadályokat. Úgy érzem, a szülés próbatétele után minden ajándék. 

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Állapot jelentés:

Hangulat: lehangolt


Fizikai állapot: gyenge

Lelki állapot: hullámzó

Testsúly: 58 kg

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Baba: a kisfiam 3150 grammal érkezett haza a kórházból. Születése után azonnal elkezdett szopni, így egy minimális visszaesés után gyorsan elindult a súlygyarapodása. Itthon is szépen szopik, és egészen kiszámítható a ritmusa az első perctől kezdve. Kb. 3 óránként eszik, és ideje 90%-át alvással tölti. Vannak rosszabb napok, akkor nyugtalanabbul alszik el és többet sír persze... De alapvetően nyugodt és békés baba.

---------------------------------------------------------------------------------------------------

 Célkitűzések:

- Heti edzésterv:  nincs

- Mozgással kapcsolatban tudatosan nem volt és nem is lesz feladat az első hetekre. Kivétel a gátizom torna, amit már a kórházban elkezdtem, és napi szinten végzek ezen a héten is.
Ezeket a gyakorlatokat végzem: Gátizom torna

- TILOS emelnem és megerőltetnem magam, hisz az lassítaná a felépülésemet. 6 hétig nem kezdek tervszerű edzésbe.

- A legfontosabb a pihenés, tervbe vettem, hogy használjak ki minden pillanatot a pihenésre és ha lehetőség nyílik rá, az alvásra is. (Minden más háztartási és egyéb teendő megvár. )

- A tejtermelés miatt már a kórházban elkezdtem odafigyelni tudatosan a folyadékbevitelre és a táplálkozásra. Itthon ezt folytatom, de nem csak a tej miatt, hanem az egészségem és a regenerálódásom miatt is.

- A folyadék nagyon jótékonyan hat a regenerálódásra - tisztít, méregtelenít illetve pótolja a kiesett veszteségeket. Ezért én tisztított vizet, Pi vizet iszok reggeli vízkúra formájában - azaz 3 deciliter víz ébredés után, és lefekvéskor. Emellett figyelek arra, hogy óránként kb. 2 deciliter folyadékot - teát, gyümölcslevet, szörpöt igyak.

- A táplálkozásban figyelek arra, hogy puffasztó ételeket ne fogyasszak - ne kerüljön bele az anyatejbe ami puffadást okozna a babának is. Emellett törekszek arra, hogy sok zöldséget és gyümölcsöt egyek az ásványi anyagok pótlására, de az emésztés elősegítésére is. Tudatosan figyelek a vitaminpótlásra. 

- Bőrápolás terén továbbra is nagyon figyelek a hasfalam kenegetésére. Sea vajat használok rá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése